Borzasztó azt érezni, ha valaki azt érezteti veled, hogy tetszel neki, és te ennek megfelelően várod, hogy cselekedjen. Mert te már tettél felé lépéseket. Aztán ráébredsz arra, hogy felesleges várni, hisz reménytelenül illúzióba ütközünk.
,, Rád várni olyan, mint esőre várni aszályban!"
Ez a hasonlat az első, ami most megragadta a fejecskémet. És rájöttem, hogy ezt le tudom fordítani a mindennapjaimra. Mégpedig:
Amikor aszály van, mit tesz az ember? Megpróbál segíteni egy kicsit a természetnek, és mi is elkezdünk locsolni. De az energiánk véges (főleg a mai gazdasági helyzetet nézve). És ez a hasonlat rám lefordítva: Megpróbálok még egy-két jelet adni neki, de nem többet, mert a fogadalmam, miszerint állítom, hogy én pedig nem fogok többet a szerelem után futkosni, még megvan, ámbár már így is a határokat feszítgetem. Szóval, ha nem veszi figyelembe ezeket az apró kis jeleket, akkor felesleges erőltetnem ezt az egész dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése