Néha össze kell törni.. Kibukni, zokogni, némán ülni, nem gondolkozni, csak bámulni. Néha mindenkinek jól esik kicsit kifújni. Főleg a mostanság gyakori stresszed, túlhajszolt életben.
Ki kell fújni, hisz előbb-utóbb ki kell jönnie, vagy csak rosszabb lesz. Mint a lufi. Egy ideig fújjuk, az közben növekszik, de már a határait feszegeti, de mi többen is fújjuk, ő viszont tehetetlen, és egyszercsak kidurran.
Így van ez az embernél is. Egy ideig gyűjti magában a dolgokat, melyek csak gyűlnek, de ha nem adjuk ki szétrobbanunk tőle. Ez kívülről is látszik rajtunk, és elég egy kis dolog, hogy ez a sok minden felemésszen belülről, és bármelyik pillanatban robbanjon.
Ezért kell vagy leírni, vagy elmondani, vagy kikiabálni magunkból a kis csomagjainkat, hogy ne cipekedjünk folyamatosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése