Barátságok jönnek-mennek

,, Aki barátot talál, kincset talál! " - tartja a mondás. Teljesen egyetértek ezzel. Főleg ebben az ellehetetlenedett világban. Nincs is fontosabb, minthogy legyen valaki, akivel mindent megbeszélhetsz, akiben megbízhatsz, egyszóval akiért megtennél bármit, úgy, hogy semmiféle viszonzást nem vársz.

De ha egy barátság nagyon megromlik, vagy nagyon gyorsan meg kell beszélni a problémákat, vagy hagyni. Hisz ha hagyjuk, és látjuk, hogy barátunk a távolodó hajón nyuhodtan ül, nem kell nekünk utána úszni, és kihúzni a hajót a partra. Persze, rosszul esik az érzés, hisz mi meg voltunk győződve arról, hogy egy fontos barátságról van szó, ahol azt hittük, hogy mi is vagyunk olyan fontosak a barátunk számára, mint ő nekünk. De amikor az ellenkezője derül ki, egy mérhetetlen nagy csalódás alakul ki bennünk. Noha néha visszatér a hajó, de megtartja a tisztes távolságot. A hajó feltűnésével viszont a rengeteg közös élmény mind-mind eszünkbe jutnak, és nem értjük, hogy hol romolhatott el, sőt mi több,magunkat okoljuk ezért.

De ahogy mennek a barátságok, úgy jönnek is. Olyan emberek személyében, akikkel eddig csupán köszönő viszonyban voltál, de ahogy egyre jobban megismered a körülötted lévő embereket,úgy érzed, mintha eddig valami burokba jártál volna, ahol csupán néhány embert ismersz. Dezért vagyunk emberek, hogy ismerjük meg az újat, és ez nem csak a dolgokra gondoltam,hanem mindenre általánosságban!

Hisz az új, az ismeretlen arra vár, hogy felfedezzék. Sok sikert! :-)

Összetörni

Néha össze kell törni.. Kibukni, zokogni, némán ülni, nem gondolkozni, csak bámulni. Néha mindenkinek jól esik kicsit kifújni. Főleg a mostanság gyakori stresszed, túlhajszolt életben.
Ki kell fújni, hisz előbb-utóbb ki kell jönnie, vagy csak rosszabb lesz. Mint a lufi. Egy ideig fújjuk, az közben növekszik, de már a határait feszegeti, de mi többen is fújjuk, ő viszont tehetetlen, és egyszercsak kidurran.
Így van ez az embernél is. Egy ideig gyűjti magában a dolgokat, melyek csak gyűlnek, de ha nem adjuk ki szétrobbanunk tőle. Ez kívülről is látszik rajtunk, és elég egy kis dolog, hogy ez a sok minden felemésszen belülről, és bármelyik pillanatban robbanjon.
Ezért kell vagy leírni, vagy elmondani, vagy kikiabálni magunkból a kis csomagjainkat, hogy ne cipekedjünk folyamatosan.