Miért is?

Sok minden történt velem és sok dolgot láttam, és most tele vagyok kérdésekkel.

Miért nem lehet semmit szép szóval megbeszélni? Miért kell egyből gúnyt űzni mindenkiből? Miért kell ennyire komolytalanul viselkednie egy olyan embernek, akinek lassacskán már a ,, saját lábán kel megállnia”? Ha valaki szenvedni lát egy embert, akárki is legyen az, miért nem segít neki, és miért ,,rúg” bele még kettőt-hármat és végig nézi, hogy hogyan szenved?

 Miért? Miért? Miért?

Ki tudja ezekre a kérdésekre a választ? Az nem elég, ha csak az aki komolyan le tud ülni beszélgetni; aki nem rúg bele az embertársába, hanem felsegíti!
Miért van szükség ennyi megválaszolatlan kérdésre, holott mindenki tudja a választ, és mindenki meg tudna egy kissé változni. Mert nem csak másban kell keresni a hibát. Fel kell fedezni a saját hibáinkat és változtassunk azokon vagy fogadjuk el azokkal önmagunkat. De semmiféleképpen ne másban keressünk hibákat, még ha azokat könnyebb is felfedezni.