Levelek tőlem...

A következő levélrészletek tőlem származnak.. Úgy érzem, egy-egy ilyennel is sok mindent lehet leszűrni az egyéniségből.. Mert egy akármilyen megnyilvánulás képes bevésődni mások emlékezetébe, amellyel meggyőzhetjük arról, hogy kik is vagyunk..
Azért osztom most meg ezeket Veletek, mert mostanában az ihlet levélírás közben tör rám.. Gyakran magamtól is megijedek, hogy miket írok. De úgy érzem, hogy az ilyen pillanatok azok, amikor igazán tudok írni.. Mert nem gondolkozok. Ténylegesen csak a véleményemet osztom meg másokkal.
Viszont ha szimplán ide szeretnék írni, mindig is javítgatom a mondatokat, hogy "Ez így most nem értelmes." "Ez így most hülyeség.."
Úgyhogy a következő pár sorban rejlik minden, ami az utóbbi időben foglalkoztatott.. De mostanra tisztában vagyok mindennel! És boldog vagyok. Ha egy film címével szeretném jellemezni az állapotomat, a következő lenne:
A felhők fölött 3 méterrel

" De most tényleg .... Eddig olyan jókat beszélgettünk. Vagy lehet hogy az van a dolog mögött, hogy megijedtél tőlem? Úgy értem, azért akarod azzal ''távol tartani'' magad tőlem, hogy nem írsz, mert félsz attól, hogy ez a 18 éves kislány milyen érzéseket vált ki belőled? Félsz attól, hogy ha túlságosan megnyílsz előttem, magadra maradsz - mert közben tudod, hogy fiatal vagyok, és nekem még élveznem kell az életet, ki kell használnom a fiatalságomat. De tudod, utálom ha valaki jobban tudja,hogy mi a jó nekem, hogy mit is kellene csinálnom. Igen, mindig ott van a 'Mi van ha ...?' De miért kellene folyamatosan ezen rágódnunk? Amíg azon gondolkozunk, hogy mi van ha, addig könnyen meglehet, hogy elszalasztjuk azt, ami van.
Megértem ha nem reagálsz ezután.. Hisz felnőtt ember vagy, saját véleménnyel és döntésekkel..
Mindenesetre hidd el, nem szoktam senkit játékszernek használni.. Ha egyszer valakivel ilyen szinten beszélgetek, azt nem használom ki. Főleg azért, mert veled kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy nehezen nyílsz meg idegenek előtt.. Ami nem baj természetesen...... "

" Hogy én milyen típus vagyok? Szerintem elmondhatom, hogy sok oldalú egyéniség rejlik bennem..Némi anyáskodó hajlam, de bennem van a kalandra vágyó domina, a megnyugvást kereső törékeny nő, és a naiv tinédzser..
Azt hiszem ezek vannak bennem összegyúrva..."

 " Így miért jobb beszélni, mint személyesen? ( Nyilván ha nagy távolságokról beszélünk, másképp nem lehet megoldani, de nincs meg a személyes kapcsolat.. A tekintetek találkozása.. Sőt, én például egy egy arckifejezésből, mozdulatból is sok mindent le tudok szűrni.. A hanglejtésről nem is beszélve.. De itt ? Egymás mögé írt szavakat, mondatokat látok..nem tudom miféle hangsúllyal értelmezzem.. "

Miért is?

Sok minden történt velem és sok dolgot láttam, és most tele vagyok kérdésekkel.

Miért nem lehet semmit szép szóval megbeszélni? Miért kell egyből gúnyt űzni mindenkiből? Miért kell ennyire komolytalanul viselkednie egy olyan embernek, akinek lassacskán már a ,, saját lábán kel megállnia”? Ha valaki szenvedni lát egy embert, akárki is legyen az, miért nem segít neki, és miért ,,rúg” bele még kettőt-hármat és végig nézi, hogy hogyan szenved?

 Miért? Miért? Miért?

Ki tudja ezekre a kérdésekre a választ? Az nem elég, ha csak az aki komolyan le tud ülni beszélgetni; aki nem rúg bele az embertársába, hanem felsegíti!
Miért van szükség ennyi megválaszolatlan kérdésre, holott mindenki tudja a választ, és mindenki meg tudna egy kissé változni. Mert nem csak másban kell keresni a hibát. Fel kell fedezni a saját hibáinkat és változtassunk azokon vagy fogadjuk el azokkal önmagunkat. De semmiféleképpen ne másban keressünk hibákat, még ha azokat könnyebb is felfedezni.

18. születésnap

Ez az alkalom az egyik legmeghatározóbb életünkben. Ezt nevezik a felnőtté válás első szakaszának. Ettől fogva lehet legálisan alkohol- és dohánytermékeket vásárolni, szerencsejátékban részt venni.
Én mégis azt mondom, hogy ez nincs így. Nem ettől a naptól fogva lesz valaki felnőtt. Teljesen más dolgok befolyásolják ezt. Az, hogy mit éltünk át, hogy milyen hatások játszottak fontos szerepet. Vannak olyanok, akik 28 évesen sem  jutnak el olyan szintre, hogy felnőttnek mondhassák magukat...
És különben is. Nem a gyertyák száma határozza meg, hogy hány évesek vagyunk, hanem az, hogy mi hány évesnek érezzük magunkat...

.

Tudom, hogy hogy tudnék változtatni, mert fejben minden meg van. És tudom, hogy minden fejben dől el, meg azon, hogy hogy állok a dolgokhoz... De a változáshoz idő kell. Az idő pedig türelemre int. Mert legtöbbször úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk a várakozásra. Pedig ha tudnánk, hogy mennyire megéri néha várni. Nem is tudhatjuk, hogy miféle változás közeledik felénk. Lehet, hogy már úton van. Nem tudhatjuk azt sem, hogy mikor ér ide. Abban sem lehetünk biztosan, hogy hogy néz ki, hogy milyen lesz utána. De abban az egyben biztosak lehetünk, hogy nemsokára megtalál bennünket. Amikor nem is számítanánk rá.