Néha jót tesz. Mármint a távolság. Egy ideig segít elfeledtetni a gondokat, problémákat, a mindennapokat. De azt jobb ha tudjuk, hogy nem old meg semmit. Azzal, hogy egy időre elutazunk, vagy elhagyjuk a megszokott dolgokat, a problémáink nem fognak megoldódni. Türelmesen várnak minket itthon. El sem moccannak. Csak mi magunk vagyunk képesek arra, hogy a saját problémáinkat megoldjuk, hiszen a kulcs bennünk van. Nekünk kell tudnunk, hogy hogyan jutottunk el odáig, s ebből adódóan nekünk kell arra is rájönni, hogy hogyan oldjuk meg. Nem ruházhatjuk át másra ezt a feladatot. Habár gyakran segítünk másnak, mert más problémája néha könnyebbnek tűnik, mint a sajátjaink, ez csak azért van, mert amíg más gondjainak a megoldásán gondolkozunk, elfelejtjük a sajátunkat. Ettől függetlenül nem szabad elfelejteni, hogy a miénk a miénk marad. Nem várhatjuk el mástól, hogy megoldja.
Most én is egy kis távolságra vágyom. Egy kicsit arra, hogy magam mögött hagyhassam a mindennapjaimat, és elfelejthessem azt, hogy mi az, ami a lelkemre nehezedik. Egy kicsit arra, hogy önmagam lehessek, és ne az, akire elvárásokat akasztgatnak, melyeknek meg kell felelnem. Egy kicsit arra, hogy rám figyeljenek, és nem azért, hogy "dicsőítsenek", hanem csak azért, hogy emberek között lehessek. Hogy élvezhessem az életemet, és a fiatalságomat. És ehhez úgy érzem, kell ez a távolság, s az, hogy eltűnjek egy kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése