Távolság

Néha jót tesz. Mármint a távolság. Egy ideig segít elfeledtetni a gondokat, problémákat, a mindennapokat. De azt jobb ha tudjuk, hogy nem old meg semmit. Azzal, hogy egy időre elutazunk, vagy elhagyjuk a megszokott dolgokat, a problémáink nem fognak megoldódni. Türelmesen várnak minket itthon. El sem moccannak. Csak mi magunk vagyunk képesek arra, hogy a saját problémáinkat megoldjuk, hiszen a kulcs bennünk van. Nekünk kell tudnunk, hogy hogyan jutottunk el odáig, s ebből adódóan nekünk kell arra is rájönni, hogy hogyan oldjuk meg. Nem ruházhatjuk át másra ezt a feladatot. Habár gyakran segítünk másnak, mert más problémája néha könnyebbnek tűnik, mint a sajátjaink, ez csak azért van, mert amíg más gondjainak a megoldásán gondolkozunk, elfelejtjük a sajátunkat. Ettől függetlenül nem szabad elfelejteni, hogy a miénk a miénk marad. Nem várhatjuk el mástól, hogy megoldja.

Most én is egy kis távolságra vágyom. Egy kicsit arra, hogy magam mögött hagyhassam a mindennapjaimat, és elfelejthessem azt, hogy mi az, ami a lelkemre nehezedik. Egy kicsit arra, hogy önmagam lehessek, és ne az, akire elvárásokat akasztgatnak, melyeknek meg kell felelnem. Egy kicsit arra, hogy rám figyeljenek, és nem azért, hogy "dicsőítsenek", hanem csak azért, hogy emberek között lehessek. Hogy élvezhessem az életemet, és a fiatalságomat. És ehhez úgy érzem, kell ez a távolság, s az, hogy eltűnjek egy kicsit...

Múlt

"A múlt elmúlt!" - szoktuk mondani. Mégis rengeteg köze van a jelenünkhöz, sőt, néha még a jövőnket is képes befolyásolni. Mert az, hogy mit cselekedtünk a múltban, szerepet játszik abban, hogy kik leszünk a jövőben.
Viszont van, hogy jobb elengedni a múltat. Lehet, hogy fájdalmas, hisz mennyi szép élményt foglal magában. De nem enged a fejlődésben. Leragadunk egy ponton, és kész. Nincs tovább. Mindig csak egy dolgohoz, személyhez ragaszkodunk, ami szintén nem segít a továbblépésben. Ezt előbb-utóbb be is ismerjük, és legbelül már az elején érezzük a lelkünk mélyén, hogy mit, s hogyan kellene tennünk, mégis húzzuk az időt, és a reményt még életben tartjuk.
Ha nem szeretnénk kínozni magunkat, akkor jobb, ha előbb ismerjük be ezt, mint utóbb.

Írás

Rájöttem, hogy az írás az egyetlen olyan dolog, ami teljesen kikapcsol engem. Leköti a figyelmemet, nem hagyja, hogy elkalandozzak. Ha kapok egy dolgot, amiről írni kell, vagy éppen nekem jut eszembe valami, képes vagyok néha oldalakat is írni.
Természetesen sokat segít az is, ha valakivel meg tudom beszélni a felmerülő témákat, viszont az írásban tudom legjobban kifejteni magam. Mert mindig eszembe jut valami, vagy az, hogy teljesen másképp szerettem volna megfogalmazni. Ha írok, olyankor mindig van időm, hogy megválogassam a szavakat, mondatokat, és úgy építsem fel a dolgokat.
Egyszóval, az írás egy jó dolog!! :)