A boldogság, véleményem szerint egy relatív dolog. Mindenki más dolognak örül, már teszi boldggá. A kisgyermeket boldoggá teszi az is, ha a szüleivel lehet együtt. Az iskolásoknak az új élmények, barátok, melyekkel életük során gazdagodnak, s a későbbiekben az iskola utáni találkozások. A középsikolában a végzős diákoknak a sikeres érettségi, s a felvétel, melyet az a főiskola egyetem ad, melybe annyira szerettek volna menni. A munkakezdőknek az első állás. A kapcsolatokban - leginkább a szerelemben - a kapcsolat építése, felsőbb szintekre emelése, mint például a házasság, majdd az ezt követő természetes dolog. Például a gyermekük megszületése, s minden velejárója. Az első mosoly, az első szó, az első lépések.
De az is meglehet, hogy mindezen dolgok nem csak a boldogságot fejezik ki, hanem az örömöt is. Örömünket, melyből kiderül, hogy igenis, történnek velünk jó dolgok, hogy meg van a lehetőségünk szinte mindenre, amit szeretnénk. Csak élni kell az élet adta lehetőségekkel. Hisz előttünk áll az ÉLET!!
Ugyanakkor nem csak az a kérdés, hogy mi a boldogság. Mit kell nekünk tenni érte? Tény, mi is szerepet vállalunk a boldogságunk kialakításában, de nem csak rajtunk múlik. Természetesen hozzáállástól is függ, az elhatározáson, hogy mit gondolunk, hogy hogyan gondoljuk, s hogy hogyan viselkedünk a környezetünkkel. Viszont, ha úgy érezzük, hogy mindent megtettünk a boldogságért, de mégse érezzük magunkat annak, akkor mi a gond? Ezek szerint tényleg igaz, hogy ha valamit görcsösen el szeretnénk érni, akkor úgyse kapjuk meg? Miért kell ennek így lennie? Miért kell ennek minden téren így lennie? Egyáltalán, így kell lennie? És mi van a kitartással, s a kitűzött célok elérésével? Sok kérdés felvetődhet bennünk, de ahányan vagyunk, annyi féle lehetőség van a kérdések megválaszolására. Vagy inkább csak várjunk? Várjunk, hogy megválaszolódjanak a kérdések, s ha nem kapunk válaszokat, akkor inkább elfelejtjük az egészet, és minden szép és jó lesz, mert abban hiszünk, hogy ha elfelejtjük a problémákat, akkor eltánnek? Hát nem. Nem! Nem és NEM!! A problémák nem oldódnak meg maguktól. A probléma olyan dolog, ami nem oldódik meg, s ha nem figyelünk oda, akkor csak gyűlik és gyűlik.
De van amikor nem feledkezünk meg teljesen a problémáról, és megkérdezzük magunktól, hogy: "Boldog vagyok? Merre tartok?" És ezekkel a kérdésekkel megint csak jönnek a gondok.
Talán az egésznek annyi a titka, hogy miközben boldogok vagyunk, elfelejtjük élvezni a boldogságot, hibákat keresünk az életünkben, ezáltal természetes, hogy azt érezzük, hogy nem jön össze semmi. Nem így kell felfogni. Legyen mától az a mottónk, hogy : " Élj a mának!" Hisz akkor nem kell semmilyen problémával foglalkozni. A múltat el kell felejteni, mert azt nem lehet már megváltoztatni. A jövő miatt nem érdemes előre aggódni. Tehát: " ÉLJ A MÁNAK!!! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése