Milyen szépek is a nyári esték, főleg, amikor tiszta az ég. Ilyenkor szeretek kifeküdni a fűbe, és csak nézni a csillagokat, és nem törődni sem az idővel sem a nyüzsgő életemmel. Csak feküdni. Ekkor eszembe jutnak a szép emlékek. És az egyik legjobb az első középiskolás osztálykirándulásunkon történt. Amikor páran kifeküdtünk a szállásunk ''foci'' pályájára és csak úgy ott voltunk. Beszélgettünk, aztán egy 1 perce kértem, hogy maradjunk csendbe. Mindenkinek sikerült egy ideig. Aztán elkezdtünk nevetni. Jobban mondva én kezdtem el, és a többiek csak rajtam nevettek, de aztán sokadjára sikerült nekem is, és az eléggé emlékezetes marad. De arra is emlékezni fogok, hogy a csillagokból leginkább matematikai alakzatokat sikerült kitennem. És igen, láttunk még csillagrobbanást, amit én személy szerint nem láttam, és szerintem nem volt az, de mivel mindenki azt mondta, ezért én is. De a hullócsillagot én is láttam. És olyan szép volt. Sőt, teljesen más volt mint itt a városban. Az ég tényleg sötét volt, és a sok-sok apró pontot még jobban láthattuk. Nem úgy mint itt a városban, ahonnan a város fényei megvilágítják az égboltot. És sokkal nyugodtabb volt. Nem hallani autókat, vonatokat, repülőket elvétve. Csak a madarakat és egy kicsit a Balaton éjszakai világából. De amondó vagyok, hogy ezt az élményt nem leírni kell, hanem átélni. Akikkel ott voltam akkor, szerintem a nevükben is kijelenthetem, hogy egy maradandó élményben volt részünk, amire még sokáig emlékezni fogunk.
De itt van a nyár egy másik velejárója. A szúnyogok.
Gyakran tesszük fel a kérdést:
''Noé, miért nem csaptad le azt a két szúnyogot?''
Erre annyit mondok, hogyha lecsapta volna akkor nem lenne mit kérdezgetnünk. Bár egy idő után már tényleg idegesítőek tudnak lenni. Meg a szemtelen kis legyecskék is. Tőlük már a falra mászok.
De ezt leszámítva az egyik kedvenc évszakom a nyár. A többi is az. De tényleg. Én mindegyik évszakot szeretem, hisz mindnek megvan a maga varázsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése