Először is kedvenc idézetemmel kezdeném, melyet még Zsuzsitól kaptam egyszer, és ez annyira igaz a mostani állapotomra meg arra, hogy mit kellene tennem... És azt hiszem így is fogok tenni, mert ha nem, akkor megint felszínre jön az az Adri, akit nem szeretnek. Mert én egy mosolygós, vidám emberkének találom magam. De előfordul sajnos, hogy ennek a totális ellentétre változok. Semmi nevetés, mégcsak egy mosoly se. És ilyenkor a barátaimat nem értem, hogy mindent megpróbálnak megtenni, hogy nevessek újra. Aztán rájövök, hogy ezt csak azért teszik, mert szeretnek. És ezért próbálok mindig a normális Adri maradni.
Na de itt van az idézet:
,,Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt.."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése