Korkülönbség

A minap olvastam egy idézetet egy közösségi portálon, mely alatt a hozzászólások rendkívül vegyesek voltak, különböző véleményekkel a témáról.
A legjobban az a tény volt kivesézve, hogy a 17-8 éves lányok manapság idősebb (akár 15-20 évvel) férfiakat.
Érdekes dolog. Abba senki nem gondol bele, hogy miért. Csak a tényeket látják. Pedig, ha vennének az emberek magukon egy kis fáradságot, és meghallgatnák a miértre a választ, talán könnyebben megértenék.
Az alapvető probléma ott jelentkezik meg, hogy a legtöbb esetben a lányok korábban érnek, mint a fiúk, így más lesz az érdeklődési kör. Jól tudom ennek ellenére, hogy vannak olyan lányok, akik nem elég érettek egy komoly kapcsolathoz, és csak az érdekesség kedvéért mennek bele egy ilyen dologba. Vannak olyanok is, akiket csak a pénz motivál. De akik komolyan gondolják, azok teljesen más miatt. Azok többnyire azért, mert úgy érzik, hogy egy idősebb férfival jobban kijönnek, több közös témájuk is lehet. És az az idősebb férfi egy jól működő kapcsolatban csak fiatalodik!
Kicsit felháborított az apakomplexus elmélete. Vannak esetek, amelyekben igaz. Az ismertségi körömben 2 ilyen pár is van, ahol a férfi javára van a 18 éves különbség. Viszont egyik esetben sem erről beszélünk. Sokkal inkább arról, hogy még ők sem 37-8 évesek. A viselkedésük alapján néha letagadhatnának 10-20 évet is. Ezért van az, hogy megtalálhatja a társát az ember nagy korkülönbséggel is.
Az is meghökkentő számomra, hogy miért csak ezt a részét nézik rossz szemmel. Mi van azokkal, ahol a nők idősebbek ennyivel? Azért nem beszélnek erről annyira, mert kevesebb? Bolondság. A mai világban egyre több az ilyen. A nők hiúbbak, nem szeretnék elfogadni azt, hogy öregszenek, vagy a másik része lehet az is, hogy egy bizonyos kor után, szintén csak fiatalodnak a fiatalabb férfiak mellett.

Egy szónak is száz a vége, a lényeg nem feltétlen a korban keresendő. Ha két ember szereti és tiszteli egymást, ha bíznak egymásban, és tolerálják a másik hibáit, egy rendkívül kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatban találják magukat. És ennél nincs fontosabb!!!

Változtatás

Hatalmas akaraterőt és elhatározást igényel. És persze időt meg türelmet. Mert nem lehet megváltozni egyik pillanatról a másikra, ezt mindenki nagyon jól tudja. De ha képesek vagyunk kitartani az elhatározott célunk mellett, nem is sejtjük, hogy miket vihetünk véghez, s, hogy mikre vagyunk képesek. 

Van egy határ, amiről azt hisszük, hogy annál többet nem bírunk megcsinálni. Eközben rengetegszer többet vagyunk képesek tenni. Csak a mai elkényelmesedett világban a legtöbb ember úgy véli, hogy minek feszegetni a határokat, hisz eddig is megvoltak úgy, ezután is meglesznek. Ezzel csak az a probléma, hogy saját magukat csapják be. Egy kis gyakorlással mindent lehet fejleszteni.

A másik probléma ott jelentkezik, hogy az emberek többsége a feltételes módokban, egy feltételes világban él. A legtöbb mondatuk így kezdődik: "Mi lenne ha...?", "De jó lenne, ha...". Holott mennyivel jobb lenne, ha olyan dolgokat vésnének az agyukba, mint például: "Képes vagyok rá! Meg tudom csinálni!". S ha az első próbálkozás kudarcba fullad? És akkor? Dobjuk be egyből a törölközőt? Na nem, ezt senki nem gondolhatja komolyan! Kitartást igényel! Usain Bolt sem az első futásával lett olimpiai bajnok, Michael Schumacher is kezdőként került a Forma-1 világába, majd többszörös világbajnok lett, és még lehetne sorolni a neveket.

Egyszóval nem szabad az első kudarc után feladni, mert az nem a próbálkozás bukása, hanem a mi bukásunk, a mi kudarcunk. Harcolni kell, és küzdeni! Lehet, hogy időközben csatákat vesztünk, de a végén a háborút mi fogjuk megnyerni, és mi aratjuk a babérokat!!!!

Élet

Az élet rövid, de nem tölthetjük úgy a földi létünkte, hogy a rossz dolgokon rágódunk. Meg kell tanulni a kellemetlenségeken túljutni, s pozitívan nyitni az új dolgok felé. Az életünk  hátralevő részét nem azzal kell tölteni, hogy sajálkozunk. Ha lenne rá időnk, akkor sem. Senki nem tudja, hogy mennyi ideje van még hátra. Minden egyes perc, melyben szomorkodunk, egy olyan perc, mely az életünk hátralevő részéből egy perc boldogsággal kevesebb. Ezután csak pozitívan! Lásd meg mindennek a jó oldalát. Egy végzet az egy új kezdet is egyben. Egy új kezdet egyenlő egy új eséllyel. Egy új esély pedig egy új próbálkozással!
Készülj fel, hiszen életed hátralevő része MOST kezdődik el...

Nem is tudom, hogy mit írhatnék.
A fejemben még minden egyben van, és értelmesnek tűnik számomra. Viszont miután leírom, úgy érzem, minden szó értelmét veszti. Csak üres szavak és mondatok lesznek belőlük.
Az érzéseket nem lehet tökéletesen szavakkal leírni, hogy mindenki számára érthető legyen. Az érzések azok a dolgok, melyeket könnyebben meg lehet érteni, ha látják. Mert, bár le lehet írni 1000-féle megfogalmazásban a dolgokat, mindig rájövünk utólag, hogy valami kimaradt. Ellenben, ha személyes találkozás jön létre, elég ránézni a másikra, s rögtön megértjük, hogy miről van szó, hogy mire is gondol.
Egy gesztus néha többet ér minden szónál.